Misi megszerkesztette a veszélyes állatok könyvét, több példányban, és bizony előkelő helyet foglal el benne a skorpió. Mert azok is laknak nálunk. Szeretik a köveket, a sziklarepedéseket, a hűs réseket, homokozó alját, a könyves kartondobozainkat. De találkoztunk már szép kövér példánnyal a gyerekszobában, a hálóban és a wc-ben is. Vannak picik és nagyok, de végülis mindegy, nekem ronda mindegyik. Próbálom persze úgy nézni, hogy én költöztem be hozzájuk, vagyis ők voltak itt előbb, és nekem kéne megszoknom, hogy ők léteznek, és itt szeretnének lakni, de egyenlőre nem megy. Az itteniek persze nem értik ezt a viszolygást, hiszen nem bánt, nem támad, a csípése egy darázs csípéséhez hasonló. Ezt azért látva a farkán hordott nyilat kétlem, de nem próbálom ki önként. Az irtó, és riasztószerek kínálatát nézve, az az érzésem, kevesebb kellemetlenséggel járhat az ember lakásában lakó skorpió, mint mondjuk a légy vagy szúnyog. Ez utóbbiak elűzésére ugyanis temérdek szert kapni, de egyik flakonra sem rajzoltak skorpiót.
Este tíz körül indulnak a denevérek a ház körül csoportosan repdesnek, berepülnek a teraszra, majdnem az üvegig, és így róják a köröket. Szeretnek idejárni, biztos sok finom falat van a tető alatt. A Pont du Gardnál szerveznek egy egész éjszakát, ami a denevérekről szól, lehet, hogy el kéne mennünk, hogy megtudjuk miért is kedves állatok ők. Aztán van errefelé sikló és vipera is, de ez utóbbit még nem láttam, úgyhogy hiszem ha látom, vagyis remélem nem hiszem. Mindenesetre beruháztunk egy méregszívóra...na majd arról még teszek egy fotót ide később.
Ilyen:
 |
| a skorpio |
