Mit is akartam? Annyi mindent....es amikor valamiert veletlenul akad egy fel oram amit a a sajat tarsasagomban eltolthetek, akkor biztosan semmi nem jut eszembe ezek kozul...a legtobb "ügy" akkor jon elo, amikor vagy eppen elalszom, ilyenkor jo esetben masnap, rosszabb esetben hetekkel kesobb villan be hogy milyen jo dolog is jutott eszembe egyszer valamikor amikor mar majdnem elaludtam,  vagy eppen kivagasrol, ragasztasrol, tejrol, bukosisakrol, mileszavacsorararol, legycsaporol, hatos legoelemekrol szolo "anyaaa" visitasokkal tarkitott alapzaj tolti meg a fejemet....na ezek a leglehetetlenebb pillanatokban felbukkano ügyek tunnek el valahogy nyomtalanul az ilyen "mit is akartam" percekben....most mondjuk irni akartam ide par sort, hogy lassam mukodik-e meg az oldal ;)

Dolgozosarok a fiuknak

Két honapos tervezgetés utan végre kész! A terv az volt, hogy legyen egy olyan sajat dolgozokuckojuk, ahol nyugodtan beterithetik az asztalt a papirfecnikkel, szinezhetnek, vagdoshatnak, minden elfér, és alkalomadtan Misi még tanulni is tud, persze ha Ambrus hagyja.
A székeket ebayen vettem meg, Németorszagbol szallitva ujként az itteni ar feléért sikerult beszerezni, az asztalt pedig kétfordulos ikeazas utan vééégre osszeraktuk. Az elso korben nem volt elég, hogy a helyi szokasok ismeretében nem meglepo modon az ikea kivételesen este kilenc helyett mar nyolckor bezart. Itt a kivételes zarvatartas egyaltalan nem kivételes, annal inkabb kozkedvelt fuszerezése a mindennapoknak. Amikor a masfel oras autozas utan, este haromnegyed nyolckor a tombolo szélviharbol az aruhazba betoppant zilalt csaladunk, a biztonsagi or kozonyos arccal eldaralta, hogy kivételesen nyolckor zarnak, majd ezt nyomatékositando, egy hatarozott gombnyomassal leallitotta a mozgolépcsot. Ezutan a 15 perces villamlatogatas soran sikerult egy forrasztasi hibas labat es egy az auto utasteréhez mérten aranytalanul nagy asztallapot vasarolnunk. Az asztallap végul allati nehezen, de befért az autoba, a gyerekek meglepoen rugalmasan alltak az uj ulésleosztashoz, viszont az, hogy az asztallab gyakorlatilag kitorik, csak masnap derult ki. Igy harmadnap egy ujabb oda-vissza menet kovetkezett. De hogy ne érezzuk annyira feleslegesnek, bemagyaraztuk magunknak, hogy tulajdonképpen kirandulni megyunk, es legalabb meglatogatjuk Chateuneuf de Papeot.
Aztan jott a szerelés, és kész.

Az apro részletek még hatra vannak, de a fiuk mar birtokba vették, és egész nap megy a vagdosas, rajzolas, ragasztas, és persze az is kiderult, hogy az asztal alatt van a vilag legjobb kuckoja.

Ambrus 3 éves lett

Szeptember 10-én unnepeltuk Ambrus harmadik szuletésnapjàt, kivételesen senki nem hisztizett, és arra sem emlékszem igy egy honap elteltével, hogy a fiuk veszekedtek volna.

Tanévkezdés

Mult héten el is kezdodott! Hétfon felvonultunk eloszor az ovinal, ahol Ambrus elkezdte "iskolas" palyajat. Az ovi tényleg olyan mint egy kis iskola, raszolgal a nevére, école maternelle. Van tabla, elotte padok, székek, a falakon ABC, szamok, a terem hatso fele emlékeztet csak az otthoni ovikra. A Kucko ovihoz cseppet sem hasonlit a felszerelés, berendezés, sem a hangulat. Nem rossz, de nem vagyok elajulva ettol a kis iskola rendszertol. Azt nem tartom rossz dolognak, hogy kozépsotol mar tanuljak a betuket, sot  a jelek mellett a gyerekek neveit is feltuntetik mindenhol. Ezt kifejezetten jonak gondolom. Misit valoban mar harom éves koratol érdekelték a  betuk, a feliratok, es mindig tudni akarta hogy mit jelent ez vagy az a szo, szoveg a joghurtospoharon, a tablan, a konyveken, a lapokon, a dobozon, a polojan. Igy o, habar kifejezetten soha nem tanitottuk, magatol megtanult olvasni, mar harom és fél évesen kibogaraszta a betuket, és osszeolvasta oket, szépen egymas mogé téve sorban, négy évesen pedig mar irt. Soha nem felejtem el, hogy egyszer a bolcsibol hazafelé igyekeztunk ( o csak négy évesen kezdte az ovodat) es az autoban mogottem ulve, azt hallom, hogy "hooo-teeel", az elottunk magasodo haz falan allt a hotel feliratu hirdetés, aztan szemuvegvasarlaskor szintén a feltuno piros feliratot bongészte, "viiiiisiiiiooooonn".  Es ugy tapasztalom ez jellemzo a gyerekeinkre manapsag, mikor  mindenhol szovegek, betuk, feliratok veszik oket korul, nagyon koran elkezdi oket érdekelni az iras, olvasas.
Azt viszont furcsanak talalom, hogy itt iskolataskaval sorakoznak a csepp harom-négy évesek, és tanulnak is, az iranyitott foglalkozasok nem szabadon valasztottak, a szabad jaték kevesebb. Ezektol eltekintve szerencsések vagyunk, mert az ovi csaladias hangulatu, kicsi, szép kornyezetben, jol felszerelt, baratsagos, mindenki ismeri a masikta. A falunkban van, gyalog ot perc, vagy tizenot, attol fuggoen, hogy mennyi kavicsot kell szedni, vagy épp talalunk-e viragokat, bogarat, cicat utkozben. A macska Ambrusnal is szent allat, nem lehet csak ugy faképnél hagyni. Az ovonénik kedvesek, figyelmesek, rendesek de az atlag magyar ovonohoz képest borzalmasan sokat gugyognek, ami viszont az atlag franciahoz képest egyaltalan nem mondhato borzalmasan kirivonak.
Ambrus az elso nap megprobaltatasait nagyon batran viselte, reggel a kovetkezovel ébredt: Annyaa, ma kell mennem ovodaba? -Igen babam. -Jo, akkor mennyunk! Es egyszal poloban elkezdte huzni a szandaljat, hatara venni a taskajat. Az ovis beszoktatast nem viszik tulzasba, elso nap csak délelott lehet otthagyni a gyerekeket, masnap mar délutan is. Mi egyelore maradunk a félnapos muszaknal, bar Ambrus kifejtette, hogy o az étteremben akar enni, es buszozni szeretne (az étkezdébe busz viszi a gyerekeket, mert az a harmadik, negyedik, otodik osztalyosok iskolaépulete mellett van egy masik szomszédos faluban, ahova Misi is jar).
Szoval elso nap mosolygos integetés, pusziosztas utan eljottunk, mentunk Misi iskolajaba ahol 10 perccel késobb kezdodott az év. Mikor érte mentem azért kiderult, hogy volt egy jo kiados siras fél oraval azutan, hogy elmentunk, de utana az udvari jaték megvigasztalta, jol érezte magat, es kozolte, hogy masnap is megy. Masnap is volt par perc siras, de akkor mar elottem lapitotta el az arcocskajat, és potyogtatta a konnyeit, de miutan kiléptem a kapun mar be is fejezte. Misi ilyenkor még ott marad vele par percig, az iskolabusz érkezéséig. Ma tartunk az otodik napnal,
Misi nagyon megnott a nyaron, ezt most vettem igazan észre, ahogy az osztalytarsai mellett lattam, mar nem a kicsik kozé tartozik, inkabb a magasabbak kozott van. Jo volt latni, hogy minden izgalma, szorongasa elszallt, ahogy elkezdodott a nap, es batorsagot meritett Ambrus jokedvébol, mire a sulihoz értunk, kifejezetten jokedvuen, felszabadultan vetette bele magat a nyuzsgésbe. Most eloszor volt, hogy a szulok kozt én sem éreztem magam teljesen kivulallonak. Misi vegyes osztalyban kezd idén, a gyerekek fele negyedikes, a masik fele pedig harmadikos, a régi osztalyanak a fele. A régi osztaly masik fele most masodikosokkal van egyutt. A tanarnak igy egyszerre kell foglalkozni a kulonbozo koru, osztalyu gyerekekkel, de azt mondjak jol mukodik, a gyerekek segitenek egymasnak, a kicsik pedig halljak mar egyszer a felsobb évesek tananyagat. Nekem tetszik a dolog, foként, hogy a duvad gyerekek a masik osztalyba kerultek. Szerencsére Misi most egy osztalyba jar azzal a két kislannyal is akikkel még korabban, ideérkezésunkkor baratkozott ossze, egy évvel felette jarnak, negyedikesek, es azota is tart a baratsag. Most mindharman igencsak orultek! Viszont Enzo baratja a masik osztalyfélbe jar, igy nekik marad az iskola utani kozos keritésmaszas. Ez a masodik hét elso napja,  folyt.kov.

Anya, eldobod a Misit? Nagyon messzire?

Ambrus ezt orditotta a teraszrol, a gyerekszobababol, a furdobol  a bilirol, az agybol, vagy még azt, hogy kidobod a kukaba a Misit? Vagy, atdobod a szomszédba? A nap fele azzal telt a vakacio utolso tiz napjaban, hogy hallgattam a haborus ovezetbol érkezo orjongést. A masik felében elfelejtették a kinokat, és nagyon jol szorakoztak, de azt persze az unalmas anya észre sem veszi ;)

Nyaralas

Harmasban voltunk, otthon, a nagymamanal. Most sokkal kevesebb fért bele mint korabban, tul gyorsan telt el a két hét. Misi ragaszkodott hozza, hogy az utolso napokat toltsuk rosszul, hogy lassabban teljen az ido. Nem volt kedvem kiprobalni, majd legkozelebb. Ha nagyon, nagyon-nagyon ragaszkodna hozza. Persze utolag reklamalt, hogy legalabb egy honapra kellett volna mennunk, es kifejtette, hogy maskor minimum egy honapig legyunk otthon. Mondtam, hogy jo, de akkor csak nyaron tudnank menni. Persze én mindig csak akadalyokat gorditek az ilyen szuper otletek megvalositasa ele, ezzel a faraszto racionalitassal.
Most nem volt gond a visszautazaskor sem, senki nem csipogott a kapunal, semmilyen csomagot nem pakoltattak szét, nem loptak el semmit, még a gép sem késett. A gyerekek nem voltak rosszul, sot, még én sem, az apro varazslatok bevaltak. Képek kovetkeznek. Figyelem! Az Azur part nem a nagymama kertjében van, a felvételek mashol készultek, pontosan ott, ahol leszalltunk, és ahol elotte felszalltunk a repulorol és vel, Nizzaban.