Az elmult honapokat ugy toltottem, mintha a viz alatt lebegnék, talan a tél, talan a sok bizonytalansag, nehézség és apukam hirtelen jott betegsége, nem tudom. Még most sem biztos az itteni helyzetunk, de a sok megoldas kozul, A, B, C, D, kisa, kisbé, kiscé tervek kozul valamelyik csak megvalosul. Addig pedig megprobalom inkabb a hétkoznapok aprosagait élvezni, és kevesebbet kinlodni azon, hogy mi is lesz. Ha koltozunk, koltozunk, ha maradunk, maradunk. Persze maradjunk, leginkabb ezt szeretném!
Az ékezetes betuk hianya is visszavetette a blogirasi lelkesedésemet, megorulok a javitgatastol, de billentyuzetre ragaszthato kis matricakat még nem talaltam, ami konnyen megoldana a gondomat. Addig is ugy dontottem irok, aztan, ha lesz kedvem, majd javitom a betuket....de nem lesz ;)
Kozben nagyon hirtelen kitavaszodott, sot nyar lett, furdoruhaban napoztam a teraszon! Jot tett a lelkemnek ez a meleg napsutés, egészen helyrerazodott minden!
Husvét vasarnap utazunk haza! Nagyon varjuk mar, sajnos csak harmasban tudunk most menni, mert elkezdodott a szezon, jonnek a betegek. Ambrus tegnap osszepakolta a legokat, és kozolte, hogy most akkor megyunk a Namahoz!