2010. június 20., vasárnap

A költözés



A csomagolás vége őrület volt, de elég jól bedobozoltunk majdnem mindent. Misi az utolsó papírfecnihez, keréknélküli kisautóhoz, és kibelezett bárányhoz is ragaszkodott, miközben próbáltam kíméletlenül selejtezni inkább kevesebb sikerrel. Valahogy mindig visszavándorolt a kuka mellől egy-egy széttépett kisautósdoboz, felismerhetetlen műanyagjátékalkatrész.
A teherautó csütörtök reggel érkezett, de elég hamar kiderült, hogy a cuccok kétharmada fér csak be. Így szinte az összes könyv, mikró, kisebb bútorok, nyárigumik, néhány ruhásdoboz és Misi biciklije átmenetlieg otthon maradt.
Aznap az oviban tortás ünnepléssel elbúcsúztatták Misit, külön kis ballagást rendeztek neki.
Ezután átköltöztünk anyuékhoz öt napra, ami hihetetlen jó volt, nyaraltunk egyet a költözés közepén. Volt a gyerekeknek mindenféle finomság, kényeztetés, játék, kertezés. Misi pedig azalatt a pár nap alatt teljesen egyedül, minden segítség nélkül megtanult kétkeréken biciklizni!
Hétfőn hajnalban indultunk autóval Bécsbe a reptérre, iszonyatosan sok cuccal, volt nagy búcsúzás, sírás, ahogy kell. A fiúk egész úton, reggeltől estig mintagyerekek voltak! Nem ismertem rájuk. Hihetetlen sok kézipoggyászunk volt, kis táska, nagy táska, Misi hátizsákja, fényképezőgéptáska, laptop, babakocsi, hogy legyen min hordani a sok pakkot, és a két gyerek. Hogy, hogy nem egyik reptéren sem segített senki, sem a felszálláskor, sem a leszálláskor. Nagyon bénának éreztem magam, miközben érdekes látványosságot nyújtottunk az unatkozó utazóközönség számára. Sikeresen utolsókent küzdöttük fel magunkat a buszra, a repülőre, majd le a repülőről és újra fel a buszra. Ambrus a leszállás megkezdésekor aludt el, alva vettem fel, még a sok csomag mellé. A calyxot a tömeg miatt elölre szenvedtem fel, hát nem lehet segítség nélkül bekapcsolni, nem hittem volna hogy ezzel gondom lesz. Misi édes volt, segített mindenben, levette a bőröndöt a szalagról, és tolta a kocsit, vigyázott Ambrusra, és egyedül elment pisilni. Így érkeztünk meg Nizzába, ahol végre már ott várt minket Dénes és a családegyesítés.Képek:




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése