Nizza

Nizzában vendégeskedünk a sógornőmnél mert Dénes Toulon mellett dolgozik két hétig, és igy könnyebbnek tűnt megoldani a lakás-evés kérdést. Mi egy hétig itt, a másodikon otthon. A suli miatt több nem fér bele, és a sógornőm idegei sincsenek kötélből. Játszóter, séta, villamosozás, kisvonat, tengerpart, sok ember, üzletek, karácsonyi hangulat. Beszabadultunk a nagyvárosba és elég  meglepő, hogy mennyire elszoktam ettől.
Most készítik elő a karácsonyi vásárt, egyre több a dísz, és a fenyőfa az utcákon. Épül egy hatalmas óriáskerék, remélem kész lesz még mielőtt  hazamegyünk. Hozok majd képeket. Vittem tegnap is gépet magammal, pontosabban a tengerpartról fordultunk vissza érte, de egy kép utan kimerült. Azóta vettem elemet. Nem rossz az idő, 5-7 fok nappal, borús, esős, vagy napos.

Mánia

Magánügyek

Kislánykoromban bármikor magamra tudtam csukni a szobám ajtaját, tudtam, hogy magam lehetek, és a szépen elrendezett fiókok kincseihez sem nyúlt senki. Betoltam a fiókot, és a dolgok türelmesen megvárták, hogy újra sorra kerüljenek. Valahogy minden fiókomban és szekrényemben rend volt, miközben a szobámban a földön az ágyon általában felfordulás uralkodott. Jó régen volt.
Mostanában erősen hiányzik az, hogy néha pár órára magammal lehessek, hogy legyen az életemnek egy olyan szeglete, ahol csak én vagyok. Ha létezik egyáltalán ilyen...nem tudom. Jó lenne egy-két "fiók" csak magamnak, ahová nem folyik be a bolhanyüzsgés.

Péknéni

Minden reggel dudál a pékautós péknéni, ahogy a gyerekek hivják, szóval ahogy hívjuk.
Az első hetekben azt hittem valami erdei kisvasút közlekedik a környéken, és az kürtöl reggel 8-kor, de nem. Csak a péknéni. Azóta ez a reggeli különprogram. A gyerekek ha épp véletlenül 8-kor még ágyban lennének, akkor is  kiabálva ugranak ki, és dübörögnek az ajtóhoz, hogy PÉKNÉÉÉÉNÍÍÍÍÍÍ!

Misi pedig 7 éves!

Misi november 14-én 7 éves lett!

Valahogy mindig nagyon érzelmesen élem meg a születésnapjukat, de jól esik. Sokat készülünk, nagyon várjuk, és rendesen meghatódom minden alkalommal. Ilyenkor  hihetetlen élénken jön elő minden ami a születésük körül történt. A várakozás, a vajúdás, a születés, ahogy először ölelhettem a magzatmázas, ragacsos, apró testüket, csókolgattam őket, sírtam, boldog voltam. Minden pillanat elevenné válik. És ha lehet, ez most még inkább így volt, mert úgy alakult, hogy a barátnőm  kisfia is pont ezt a hétvégét szemelte ki, hogy megszülessen, pont az előző napon jött a világra! Szóval tele voltam örömmel, boldogsággal. Nimesben szombaton előszülinapoztunk, sétáltunk, ebédeltünk, megnéztük az Arénat, végül megvettük a vágyott bogárkészletet Misivel együtt. Vasárnap pedig egész nap szülinapoztunk. Misi a rendelését, már ami a menüt illeti, egy héttel előtte leadta, mert ugye az ajandék vágyakat  hónapok óta, vagyis talán helyesebb azt mondanom, egész évben sorolta. Kérte, hogy legyen rántott csirke, krumplipüré, párolt zöldségköret (de szigoruan ugy ahogy a Kuckó oviban volt), pogácsa, vonatos süti és torta (mindegy milyen). A pogácsa kivételével mindent teljesitettem, egészen elégedett voltam. Misi is. Ambrus persze úgy értette, hogy ez most az ő szülinapja is, bontott, fújt, és közölte, hogy ém szulimapom! A gyerekek rengeteget játszottak, szaladgáltak, építettek, sütiztek, táncoltak, volt sok ajándék, játék, volt dúlásfúlás, nevetés, sértődés, hancúrozás, minden. Jó volt!

Ambrus 2 !!!!

Ambrus két éves lett szeptember 10-én :)

Csomagot kaptunk