Dolgozosarok a fiuknak

Két honapos tervezgetés utan végre kész! A terv az volt, hogy legyen egy olyan sajat dolgozokuckojuk, ahol nyugodtan beterithetik az asztalt a papirfecnikkel, szinezhetnek, vagdoshatnak, minden elfér, és alkalomadtan Misi még tanulni is tud, persze ha Ambrus hagyja.
A székeket ebayen vettem meg, Németorszagbol szallitva ujként az itteni ar feléért sikerult beszerezni, az asztalt pedig kétfordulos ikeazas utan vééégre osszeraktuk. Az elso korben nem volt elég, hogy a helyi szokasok ismeretében nem meglepo modon az ikea kivételesen este kilenc helyett mar nyolckor bezart. Itt a kivételes zarvatartas egyaltalan nem kivételes, annal inkabb kozkedvelt fuszerezése a mindennapoknak. Amikor a masfel oras autozas utan, este haromnegyed nyolckor a tombolo szélviharbol az aruhazba betoppant zilalt csaladunk, a biztonsagi or kozonyos arccal eldaralta, hogy kivételesen nyolckor zarnak, majd ezt nyomatékositando, egy hatarozott gombnyomassal leallitotta a mozgolépcsot. Ezutan a 15 perces villamlatogatas soran sikerult egy forrasztasi hibas labat es egy az auto utasteréhez mérten aranytalanul nagy asztallapot vasarolnunk. Az asztallap végul allati nehezen, de befért az autoba, a gyerekek meglepoen rugalmasan alltak az uj ulésleosztashoz, viszont az, hogy az asztallab gyakorlatilag kitorik, csak masnap derult ki. Igy harmadnap egy ujabb oda-vissza menet kovetkezett. De hogy ne érezzuk annyira feleslegesnek, bemagyaraztuk magunknak, hogy tulajdonképpen kirandulni megyunk, es legalabb meglatogatjuk Chateuneuf de Papeot.
Aztan jott a szerelés, és kész.

Az apro részletek még hatra vannak, de a fiuk mar birtokba vették, és egész nap megy a vagdosas, rajzolas, ragasztas, és persze az is kiderult, hogy az asztal alatt van a vilag legjobb kuckoja.