Nyaralas

Harmasban voltunk, otthon, a nagymamanal. Most sokkal kevesebb fért bele mint korabban, tul gyorsan telt el a két hét. Misi ragaszkodott hozza, hogy az utolso napokat toltsuk rosszul, hogy lassabban teljen az ido. Nem volt kedvem kiprobalni, majd legkozelebb. Ha nagyon, nagyon-nagyon ragaszkodna hozza. Persze utolag reklamalt, hogy legalabb egy honapra kellett volna mennunk, es kifejtette, hogy maskor minimum egy honapig legyunk otthon. Mondtam, hogy jo, de akkor csak nyaron tudnank menni. Persze én mindig csak akadalyokat gorditek az ilyen szuper otletek megvalositasa ele, ezzel a faraszto racionalitassal.
Most nem volt gond a visszautazaskor sem, senki nem csipogott a kapunal, semmilyen csomagot nem pakoltattak szét, nem loptak el semmit, még a gép sem késett. A gyerekek nem voltak rosszul, sot, még én sem, az apro varazslatok bevaltak. Képek kovetkeznek. Figyelem! Az Azur part nem a nagymama kertjében van, a felvételek mashol készultek, pontosan ott, ahol leszalltunk, és ahol elotte felszalltunk a repulorol és vel, Nizzaban.

Tavasz van, és nyar is

Az elmult honapokat ugy toltottem, mintha a viz alatt lebegnék, talan a tél, talan a sok bizonytalansag, nehézség és apukam hirtelen jott betegsége,  nem tudom. Még most sem biztos az itteni helyzetunk, de a sok megoldas kozul, A, B, C, D, kisa, kisbé, kiscé tervek kozul valamelyik csak megvalosul. Addig pedig megprobalom inkabb a  hétkoznapok aprosagait élvezni, és kevesebbet kinlodni azon, hogy mi is lesz. Ha koltozunk, koltozunk, ha maradunk, maradunk. Persze maradjunk, leginkabb ezt szeretném!
Az ékezetes betuk hianya is visszavetette a blogirasi lelkesedésemet, megorulok a javitgatastol, de billentyuzetre ragaszthato kis matricakat még nem talaltam, ami konnyen megoldana a gondomat. Addig is ugy dontottem irok, aztan, ha lesz kedvem, majd javitom a betuket....de nem lesz ;)

Kozben nagyon hirtelen kitavaszodott, sot nyar lett, furdoruhaban napoztam a teraszon! Jot tett a lelkemnek ez a meleg napsutés, egészen helyrerazodott minden!

Husvét vasarnap utazunk haza! Nagyon varjuk mar, sajnos csak harmasban tudunk most menni, mert elkezdodott a szezon, jonnek a betegek. Ambrus tegnap osszepakolta a legokat, és kozolte, hogy most akkor megyunk a Namahoz!

Nizza

Nizzában vendégeskedünk a sógornőmnél mert Dénes Toulon mellett dolgozik két hétig, és igy könnyebbnek tűnt megoldani a lakás-evés kérdést. Mi egy hétig itt, a másodikon otthon. A suli miatt több nem fér bele, és a sógornőm idegei sincsenek kötélből. Játszóter, séta, villamosozás, kisvonat, tengerpart, sok ember, üzletek, karácsonyi hangulat. Beszabadultunk a nagyvárosba és elég  meglepő, hogy mennyire elszoktam ettől.
Most készítik elő a karácsonyi vásárt, egyre több a dísz, és a fenyőfa az utcákon. Épül egy hatalmas óriáskerék, remélem kész lesz még mielőtt  hazamegyünk. Hozok majd képeket. Vittem tegnap is gépet magammal, pontosabban a tengerpartról fordultunk vissza érte, de egy kép utan kimerült. Azóta vettem elemet. Nem rossz az idő, 5-7 fok nappal, borús, esős, vagy napos.

Mánia

Magánügyek

Kislánykoromban bármikor magamra tudtam csukni a szobám ajtaját, tudtam, hogy magam lehetek, és a szépen elrendezett fiókok kincseihez sem nyúlt senki. Betoltam a fiókot, és a dolgok türelmesen megvárták, hogy újra sorra kerüljenek. Valahogy minden fiókomban és szekrényemben rend volt, miközben a szobámban a földön az ágyon általában felfordulás uralkodott. Jó régen volt.
Mostanában erősen hiányzik az, hogy néha pár órára magammal lehessek, hogy legyen az életemnek egy olyan szeglete, ahol csak én vagyok. Ha létezik egyáltalán ilyen...nem tudom. Jó lenne egy-két "fiók" csak magamnak, ahová nem folyik be a bolhanyüzsgés.

Péknéni

Minden reggel dudál a pékautós péknéni, ahogy a gyerekek hivják, szóval ahogy hívjuk.
Az első hetekben azt hittem valami erdei kisvasút közlekedik a környéken, és az kürtöl reggel 8-kor, de nem. Csak a péknéni. Azóta ez a reggeli különprogram. A gyerekek ha épp véletlenül 8-kor még ágyban lennének, akkor is  kiabálva ugranak ki, és dübörögnek az ajtóhoz, hogy PÉKNÉÉÉÉNÍÍÍÍÍÍ!

Misi pedig 7 éves!

Misi november 14-én 7 éves lett!

Valahogy mindig nagyon érzelmesen élem meg a születésnapjukat, de jól esik. Sokat készülünk, nagyon várjuk, és rendesen meghatódom minden alkalommal. Ilyenkor  hihetetlen élénken jön elő minden ami a születésük körül történt. A várakozás, a vajúdás, a születés, ahogy először ölelhettem a magzatmázas, ragacsos, apró testüket, csókolgattam őket, sírtam, boldog voltam. Minden pillanat elevenné válik. És ha lehet, ez most még inkább így volt, mert úgy alakult, hogy a barátnőm  kisfia is pont ezt a hétvégét szemelte ki, hogy megszülessen, pont az előző napon jött a világra! Szóval tele voltam örömmel, boldogsággal. Nimesben szombaton előszülinapoztunk, sétáltunk, ebédeltünk, megnéztük az Arénat, végül megvettük a vágyott bogárkészletet Misivel együtt. Vasárnap pedig egész nap szülinapoztunk. Misi a rendelését, már ami a menüt illeti, egy héttel előtte leadta, mert ugye az ajandék vágyakat  hónapok óta, vagyis talán helyesebb azt mondanom, egész évben sorolta. Kérte, hogy legyen rántott csirke, krumplipüré, párolt zöldségköret (de szigoruan ugy ahogy a Kuckó oviban volt), pogácsa, vonatos süti és torta (mindegy milyen). A pogácsa kivételével mindent teljesitettem, egészen elégedett voltam. Misi is. Ambrus persze úgy értette, hogy ez most az ő szülinapja is, bontott, fújt, és közölte, hogy ém szulimapom! A gyerekek rengeteget játszottak, szaladgáltak, építettek, sütiztek, táncoltak, volt sok ajándék, játék, volt dúlásfúlás, nevetés, sértődés, hancúrozás, minden. Jó volt!